[8-1]
Franciaország:
-Naa menjünk!- nyöszörgött Charlotte. Végül bementek az akadémiára, és leültek a kis kávézőba ami a földszinten van.
|
Dnyeszter:
- Ha jól tudom halhatatlanok vagyunk... - mondja mosolyogva Dny majd rápillant Romániára.
- Csak ha... - itt befejezte volna mondatát de húga csendre intette egy kézmozdulattal.
|
Franciaország:
-Rendben.- szóltam megkönnyebbülten.- De menjünk mert mindjárt sötétedik. A végén idefagyunk a rózsakertbe mint a többi szobor azzal a különbséggel, hogy azok kőből vannak.
|
Dnyeszter:
- De, segít neki Amerika! - fakadt ki kissé idegesen Dnyeszter, majd pislogva meredt Romániára. - Mindegy akkor megváltozott. De akkor is vele élek vagy már, háromszáz éve, de semmi. Ugyanolyan gonosz. - itt nevetve összekócolta Románia haját. - Akkor is utálom...
|
Franciaország:
-Hé!- szóltam kissé idegesen.- Ésszel! Komolyan Dnyeszter, eljött hozzád Románia, és Dnyeszter én is régóta ismerem Romániát, persze nem olyan régről mint te, és azóta megváltozott! Ha eddig hittél nekem meg minden akkor most miért ne hinnél? Könyörgöm még csak most találkoztatok!- akadtam ki teljesen mert ez nem volt így rendjén.
|
- Ühüm...értem... - motyogja kissé idegesen Dnyeszter, majd kihámozza magát Románia öleléséből. - Anglia itatott veled valamit, vagy nem akarsz nyilvánosan jelenetet rendezni.
- Jaj, ne legyél ilyen pesszimista! - mondja mosolyogva Románia majd leveszi a húgáról a sapkát és összeborzolja a lány haját. - Nem hiszed el, hogy megváltoztam?
- Nem, és tudod, hogy a hajam tabu. Ahogy a kalapod is... - itt levette Románia fejéről a kalapot, de a fiú dühösen követelte azt vissza magának.
|
Franciaország
-Igen. Nálunk ez már csak természetes.- mosolyogtam rá halávanyan, és már meg is pillantottam Romániát.- Románia!- köszöntöttem.- Igen? Ó, szia Franciaország!- megöleltem és elléptem hogy lássa Dnyesztert is ki megbújt mögöttem.- Dnyeszter!- Románia hangjában, meglepődés és öröm volt. Hosszasan megölelte kishugát.
|
Dnyeszter:
Csak egy kaján vigyort ereszt, lehajtott fejjel baktat Charlotte mellett. Felemeli tekintetét, s hirtelen rátör a mosolygás.
- Ez olyan gyönyörű! - jelenti ki halkan kuncogva majd körbepillant. - Otthon nincs ilyen. A Lenin szobor az egyetlen érdekesség, legalábbis nekem...
|
[8-1]
|