[6-1]
Franciaország:
- Persze megmutatom hogy hol van Románia szobája.- ezzel elindultak Románia felé. Dnyeszter látszólag mekkönnyebbült hogy ilyen jól fogadtam a helyzetet. Megértem én.- Nos itt is lennénk- kopoktam egy kicsit hátha ittvan, ha nem akkor biztosan a Rózsakertben lesz.- Semmi. Menjünk a Rózsakertbe biztos ott lesz.
|
- Kérdezhetek valamit? - emeli fel végül tekintetét, mert reméli, hogy arcáról eltűnt a pír, mert képes teljesen elvörösödni, főleg Oroszország miatt. - Csak az lenne, hogy nem tudod hol van, egy szőke, középmagas, kalapos, vörösszemű, hegyesszemfogú, izélke, ember? - kérdezi mosolyogva, arca mostmár a dühtől vörös. - Romániát keresem, úgy szeretnék a másik bratyómmal is találkozni! - jelenti ki.
|
Franciaország
- Persze mehetünk! A cuccaidat hozd majd a recepciónál elkérjük a szobádhoz a kulcsot.- mosolyogtam rá halványan.- Természetesen megmutatom hogy a többi ország is hol lakik persze nem az összeset hanem csak a barátaimat.- Ezzel elindultunk egy körútra. Mindent megmuttattam neki szórol szóra, és ő a Második emeleten kapott helyet, Oroszországgal, mivel szobatársak lesznek. Hogy ennek mennyire örült. Kifejezetten nem.
|
- Csak, nem tudom, hogy nem tudnál segíteni, hogy mi hol van? - kérdezi pislogva majd megigazítja sapkáját. - De persze ha zavarok akkor én elmegyek... - mondja zavartan."Csak azt tudjam meg, hogy hol lakik Oroszország" - gondolta pislogva majd felsóhajtott, észre se vette, hogy sóhaja igazi volt.
|
Franciaország:
-Pillanat!- kiáltottam és gyorsan megnéztem magam a tükörben. Rendben. Kinyitottam az ajtót és Dnyeszter volt ott.- Hát téged mi szél hozott?
|
Dnyeszter:
Csak hallgatta a lányt ki Charlotte névre hallgat, csak pislogva meredt utána. Sóhajtva lerakta a bőröndjeit, elmosolyodott amikor meglátta az árnyat ami felé közelít, hát persze, hogy pöfékelt... Ez biztosan Moldova lesz! Mosolyogva várta amíg bátyja jó lassan indul el felé, majd felvont szemöldökkel nézett rajta végig. A lány egy öleléssel üdvözölte.
- Most nem akarsz szitává lőni? - kérdezi epésen Moldova, Dnyeszter szépen belerúgott a fiú lábába aki ez után a kisebb akció után visszaölelte. - Jól van na... Bocs, hogy nem tudtam ott lenni... - hirtelen eszébe, jutott, hogy ezt nem kellett volna mondania.
- Te... - itt szebbnél szebb jelzőkkel illette Moldovát majd ellökte. - Ha valami fontos dolgot szeretnél ahogyan Charlotte mondta, akkor nem tudom keress meg.- vonta meg a vállát majd el is indult Franciaország után, hogy beszélgessen vele egy kicsit. Megpillantotta a szobát majd bekopogott.
|
[6-1]
|